08.03. vasárnap

Reggel negyed hétkor indultunk otthonról és első nap pont 1000 km állt előttünk kölni barátaink házáig. Ausztriában jól lehetett haladni, bár a parkolók tisztaságán és zsúfoltságán érződött a nyári forgalom. Passaut elhagyva a forgalom megnőtt és a folyamatos korlátozások (útépítés/baleset/útépítés  balesettel) miatt nagyon lassan lehetett csak haladni, elvétve voltak csak 15-20 perces szakaszok, ahol százhússzal tudtunk menni. Így, néhány rövid megállóval, este nyolckor érkeztünk meg Ritáékhoz. Együtt vacsoráztunk, majd sokat beszélgettünk korábbi és tervezett útjainkról.

A gyerekek továbbra is választanak minden napra egy nap nénijét és  bácsiját: ez olyan, korábban ismeretlen személy lehet, akivel valamilyen kapcsolatba kerültünk vagy az arcát sikerült megjegyezni, mert valamivel felhívta magára a figyelmet.  Ezen a napon az első parkolóban egy férfi küszködött a kutyájával, a második parkolóban pedig, ahol ebédeltünk, egy nő bevett egy narancssárga cukrot és aztán nagyon savanyú arcot vágott. Ennél lényegesebb találkozások nem voltak.

08.04. hétfő

Kényelmes reggelizés után elbúcsúztunk házigazdáinktól majd elindultunk Aachen irányába. Még tankoltunk, egy németországi boltban vettünk innivalókat, majd mentünk tovább Brugge felé. Ugyan Brugge-ben kinéztem több parkolót is, de az állomásnál lévőnél nem találtuk meg az ilyen magas autóknak való feljáratot, így egy lakóautós parkolóba álltunk be, amiért drágán megfizettünk. A város nagyon szép, nem túl nagy, gyalog körbesétálható, hangulatos csatornákkal, régi Hansa-városokra jellemző épületekkel és rengeteg csokoládébolttal, mivel a weboldala szerint Brugge a csokoládé fővárosa.

Itt még csak nézegetünk

Brugge belvárosa

 Így elkerülhetetlen volt, hogy vegyünk mi is egy doboz pralinét. Rajtam kívül mindenki képes volt beülni egy ragacsos, koszos bejáratú Quickbe hamburgert és stb-t enni, és mivel a szimpatikus és olcsó levesező hely a Belfort (eredetileg posztócsarnok mint Krakkóban) oldalában sajnos kifogyott a levesekből, így én megspóroltam az ebédet aznapra. Brugge-t ajánljuk mindenkinek, jó lehet például kerékpárosoknak, akiknek külön felüljárókat is építettek.

Innét még pont 99 km volt az Oye-Plage melletti Tamaris kemping, ahová este hatkor pontosan megérkeztünk. Kicsi, családias, olcsó, 20.50  volt ötünknek és még melegvíz-zsetont kellett venni 1-1 €-ért. Sátort állítottak, míg én főztem, majd pedig lebicikliztünk a partra. Szép homokos, dűnés terület, egy második világháborús bunkerrel.

Egy doboz praliné a kempingasztalon

Strand és bunker Oye-Plage mellett

 Felfedeztük még a közeli várost (pékség már fél hatkor nyit, hihetetlen) majd alváshoz készülődtünk. Kiderült, hogy az egyszemélyes matrac ereszt, feláldoztam magam, nem lehet az annyira borzasztó, pedig igen, hamar a földön találtam magam. Kell vennünk egyet majd.

Nap bácsija a kempinges bácsi, aki csak franciául beszél (húsz percre van ide Calais egyébként), de azért megkérdeztem tőle egy-két dolgot (Ú e lö …? – ez fonetikusan: Hol van a ..?) és tisztáztuk a gyerekeink életkorát is. A nap nénije egy feltűnő külsejű hangosan telefonáló nő, gyerekek fényképei közé is bekerült.

08.05. kedd

A korán kelők friss francia kenyeret hoztak, pakoltunk, sátrat bontottunk és időben odaértünk a 20 percre lévő Calais-i kikötőhöz. Ahhoz képest, mekkora forgalmat bonyolít és milyen nagy, egyszerűen meg lehet találni a sávot, ahova a foglalási lapot bemutatva küldenek. Szükség van mindenki részéről igazolványra/útlevélre is. Beszálláskor és a shopban tájékozódva kiderült, hogy bizonyos matricát kell venni a fényszóróra, ha a baloldalon közlekedünk a balkormányos kocsinkkal, azért hogy ne vakítsa el a másik sávban haladókat.

Matrica a fényszórón

 Ezt és egy térképet beszereztünk, mivel a GPS-hez nem volt meg az angol térkép, mint kiderült, ráadásul a wifi sem volt olyan erősségű a kompon, hogy le lehetett volna tölteni rendesen. Így nem csak a baloldali közlekedésre kellett aztán figyelni, hanem a navigációra is, persze megvolt a Canterbury P+R és a kemping megközelítése is részletesen.

Ezzel a komppal megyünk

Már induláskor is látszik a doveri part

Angol mosoly

A baloldali indulás egész jól ment, nagyon figyeltünk mindannyian, aztán Zoli hamar meg is szokta. Canterbury-ben beálltunk a könnyen megközelíthető és jól felszerelt P+R parkolóba, majd felültünk a parkolóhoz kapcsolódó emeletes buszjáratra és pár perc alatt benn voltunk a belvárosban.

P+R,  New Dover Road, indulás előtt...

... és menet közben

A székesegyházban meglepetésünkre magyar nyelvű prospektus is volt, ennek segítségével alaposan körbejártunk az épületeket.

Néhány kép a székesegyházról és környékéről

 A buszmegállóhoz közeledve azon gondolkoztunk, hol tudnánk pótolni a lyukas matracot, bementünk találomra az első üzletbe, ami nem ajándékbolt volt és rögtön a bejáratnál az akciós termékeknél ott volt a szükséges egyszemélyes felfújható matrac 7 fontért.

Canterbury után hosszan mentünk autópályán, végig az M25-n London körül nyugat felé haladva. 2x4 sávos pálya váltakozott 2x5-tel, volt lassú haladás, de olyan dugó, mint Németországban, nem. Rengeteg ember van, mindenki türelmes, nincsenek őrült előzgetők, lassan, de biztosan lehet haladni.

A londoni körgyűrűn

A kempinget könnyen megtaláltuk, a tulajdonosok barátságosan segítettek, mivel még egy kábelt is kellett kérnünk, hogy a vezetékeinket csatlakoztatni tudjuk, hiába készültünk fel átalakítóval, még egy eszköz kellett. A kemping csak egy része egy nagy farmnak, a sátrak egy lovas kifutó mellett vannak, néhány angol sátorozó van. Egyikük, a szomszéd, nagyon segítőkész volt, felajánlotta, hogy boltba megy éppen, valaki elmehet vele. Így Zoli először ült a baloldalon úgy, hogy nem volt előtte kormány. Egyébként a szomszéd, és mások is, itt a környéken dolgoznak, reggel a sátorból mennek munkába, a másik sátorból például minden reggel egy fehér inges, öltönynadrágos férfi jön ki. 5-7 sátorra van itt egy kis faház, benne 1 wc-s mosdóval és egy zuhanyozóval, ez egy kicsit kevés.

Este még főztünk, alkonyatkor lovak jöttek mögénk a kifutóba, felettünk pedig folyamatos a repülőgép-forgalom, bár utólag kiderült, ez semmi ahhoz képest, amilyen alacsonyan és sűrűn szállnak a gépek a windsori kastély fölött.

Kempingben London mellett

Fehér ló az éjszakában

A nap nénije: magyar prospektust adó hölgy a székesegyházban. A nap bácsija: aki a kompra várakozásnál véletlenül a dudára könyökölt.

08.06 . szerda

Első londoni napunk takarítással indult: éjjel esett az eső, a sátor ajtaja rosszul volt behúzva és sok víz befolyt. Reggeli után aztán elmentünk inkább kocsival a vasútállomásig, mert biciklivel dombon föl-le kellett volna menni, és ez estére már aligha esne jól. A Chorleywood állomás mellett 4 fontért egész napra parkoltunk, majd a pénztáros tanácsára napijegyeket vettünk, amely mégiscsak létezik a 6. zónán túl is (mi a hetedikben voltunk). 11 éves kortól kell csak jegy, így a csúcsidőn kívüli napijegy (off-peak travelcard)  gyereknek 4.60-ba, felnőttnek 12.50-be került. Az állomás a Metropolitan line vonalon van, kb. 50 perc alatt ér be a központba.

Parkoló a Chorleywood állomáson

Irány London!

 Mivel van megállója a Wembley stadionnál is, kiszálltunk, csináltunk egy-két képet, majd mentünk tovább.

A Buckingham palotánál kezdtünk, majd a St. James parkon átsétálva jutottunk el a Westminster apátságig, ahova a drága belépő miatt nem is terveztünk belépést, úgyis megnézünk még 3-4 szép apátságot útközben, amelyek olcsóbbak vagy ingyenesek. Itt viszont nézegettünk egy táblát, free admission, a kapuőr behívott minket, így a legfelsőbb bíróság épületében is jártunk. Volt ingyen wc, kicsit körülnéztünk és élveztük a nyugalmat, tömeg nélkül. Majd a Big Ben, Parlament következett,  aztán egy Tesco  Expressben vettünk pékárut, gyümölcsöt ebédre, amelyet a Downing Street 10. (ahol a miniszterelnök lakik) közelében egy szobor talapzatán fogyasztottunk el, közben nézegettük és hallgattuk a közelben tüntető kis csoportot. Innét tovább a Trafalgar térre mentünk, éppen nagynyomásúval és létráról szobrokat mostak itt, majd a Piccadilly Circusra aztán a Harrods luxusáruházba.

Néhány jellemző kép Londonból

Buckingham palota

Westminster apátság

Minden egyben: busz+London Eye+Big Ben délben

 Itt sokat nézegettünk az ínyenc osztályon, a játékrészlegen, ahol voltak kipróbálható dolgok is, Noéminek például csillámtetkót készítettek. Megnéztük a luxusmosdókat is, itt is és más osztályon is folyamatosan arab országbeli, burkás nőcsoportokat láttunk.

A délutánba még belefért, hogy elmenjünk a Towerhez és a Tower Brigde-hez (nem mentünk be), majd át a túloldalra a városháza körüli új városrészhez. Benji kinézte, hogy legmagasabbról Londont a Shard nevű felhőkarcolóról lehet megnézni, viszont a felmenés csak egy gyereknek is majdnem 25 font lett volna, így ezt kihagytuk.

Régi és új: építkezés a Tower of London mögött

Tower Bridge

A városháza környéke

Tower - esteledik

Tower Bridge-ről lefelé: hát ez a traktor?

The Shard

Innen jönnek a sárga táskák

Este visszamentünk a Chinatownba, ahol 17 éve ettem all-you-can-eat étteremben olcsón, és valóban, most is sok ilyen hely van, így az egyikben vacsoráztunk, 6.90 font/fő+ 10% szervizdíj+ ital. Közben a gyerekek már sok embernél láttak sárga M&S csokigolyós táskát, megkérdeztük, hol van az a hely, és pár száz méterre megtaláltuk az Európában csak itt található M&S World-t. Nagy, több szintes üzlet, ahol minden erről az édességről szól, színek szerint lehet vásárolni golyót meg minden egyebet ezekkel a figurákkal, lehet személyre szóló feliratozást készíttetni, szóval nagyon látványos, persze egy hagyományos szupermarketben jóval olcsóbban lehet kapni egy zacskó ilyen csokit.

Innét már hazaindultunk, végül 11 körül értünk vissza a kempingbe.

Nap nénije: a nő az étteremben, akinek szintén volt sárga táskája, és megkérdeztem tőle, hol van a bolt.

Nap bácsija: eladó az M&S World-ben, kérdezte a szokásos dolgokat, honnan jöttünk, először vagyunk-e a boltban.

08.07. csütörtök

Az előző fárasztó nap ellenére reggeli után hamar összeszedtük magunkat, és az előző naphoz hasonlóan bevonatoztunk a városba. Ma a British Museumban kezdtünk, ami ingyenes. Egy kétfontos útikalauz segítségével megnéztük a legnagyobb nevezetességeket, a Rosetti-kővel kezdve. Ez az a háromnyelvű felirattal – egyiptomi hieroglifák, egyiptomi démotikus, görög -  ellátott kő, amelynek segítségével sikerült megfejteni a hieroglifák jelentését. Voltak még múmiák, állatokból is, és ókori tárgyak mindenfelől. Kb. 1.5 órát töltöttünk itt, Zolinak közben végre sikerült lementenie az Angliára vonatkozó GPS térképet is, így a továbbiakban lesz mit használni a térkép mellett.

Utca a British Museum közelében

 A múzeum kint és bent

A British Museumtól a Camden Marketre mentünk, hatalmas, hangulatos piac sok-sok ételárussal a világ minden tájáról. Itt mindenki evett, leginkább indiait. Aztán még sokat nézegettünk, kicsit olyan ez, ha bemész, ottmaradsz, nem tudsz kikeveredni.

 Úton a piac felé - ez is London

Van magyar büfé is

 Fiúk pólót kaptak, Noémi egy ötfontos ruhát. Innen buszra szálltunk és metróra, hogy a St. Paul székesegyházhoz és a Milleneumi hídhoz jussunk.

A székesegyház a Milleneumi híd felől

Shard és Tower Bridge a Milleneumi hídról

Buszra szállunk, pihenünk, közben mindenfélét látunk

A székesegyházat nem terveztük megnézni, 44 font körül lett volna ötünknek, de Zoli felment a lépcsőn, aztán intett, hogy menjünk: istentisztelet kezdődött, be lehetett menni, így beültünk egy kicsit hallgatni és nézni.

Miután fényképeztünk néhányat a gyaloghídon, eldöntöttük, hogy az Olimpiai Parkba még kimegyünk, csak lehetőleg ne kelljen sokat gyalogolni. Találtunk is rögtön egy buszt, 338-as, ami onnét indulva egészen Stratfordig visz minket. Nem bántuk a negyven perces utat, pihentünk, nézegettünk, hogyan jönnek egymás után más és más városrészek. Így ellmentünk a banknegyed mellett, beláttunk Jamie Olivier éttermébe is, átmentünk egy töröklakta városrészen, végül egy teljesen modern negyedbe értünk, hatalmas bevásárlóközponttal és az olimpiai létesítményekkel. Tettünk egy sétát, majd betértünk a bevásárlóközpontba, hogy aki éhes, egyen. Itt aztán került egy félárra leértékelt, könnyű kisbőrönd is a leendő kollégistának, és kisebb londoni emléktárgyak is.

Mi csak fényképeztünk

Az úszóversenyek helyszíne

Egy vidám olasz (?) egy egész sorozatot csinált rólunk

A kempingbe visszavezető hosszú metrózás alatt egy otthagyott újságot is sikerült végigolvasni, érdekes, hogy mi foglalkoztatja az angolokat, például a szupergazdagok londoni jelenléte (London, mint a szupergazdagok játszótere címmel), vagy a skótok szeptemberi népszavazása a különválásról és az ez alkalomból ismert, skót származású emberek által aláírt levél az elszakadás ellen.

Összességében két teljes napot töltöttünk Londonban, jó benyomásokat szerezve: jó a közlekedés, tisztaság van, annak ellenére, hogy kukák alig vannak, nincs nagy forgalom a belvárosban, nincsenek dugók (dugódíj!), a tömeg még pont elviselhető. Az emberek, akikkel kapcsolatba kerültünk, segítőkészek, jól végzik a munkájukat. A városon látszik, hogy két éve olimpiát rendezett, rend van mindenhol.

A nap bácsija: férfi, aki megkért minket, hogy fényképezzük le, majd rólunk is készített családi képet.

A nap nénije: a vonaton hazafelé mellettünk ült egy nő, aki hangosan röhögve telefonált.

08.08. péntek

A mai napra foglalt program határozta meg az egész nyaralásunkat: a gyerekek minden Harry Potter könyvet jól ismernek (azaz többször olvasták), minden filmet sokszor megnéztek, számítógépes játék is megvan, így már régóta eldőlt, hogy a Warner Bros Studio Tourra el kell mennünk. Július közepén kiderült, hogy legkorábban mára van jegy, este hatra, ezért minden egyéb időpontot ehhez igazítottunk. A tegnapi újság alapján heves esők voltak várhatók, ezért úgy gondoltuk, hogy nap első felében a Windsori kastély meglátogatása jó program lesz. Ebből a szempontból a kemping ideális helyen fekszik, Windsor 30 km-re van délnyugatra, a stúdió pedig 10 km-re északra, ráadásul másnap is egyszerű a továbbindulás.

Windsorban az Alma Road parkolóban megfelelő hely volt magassági korlát nélkül, így az autót hátrahagyva 5-10 perc alatt a kastélynál voltunk. Itt kivártuk a sort, családi jegyet vettünk és megnéztük a királyi lakosztályokat és a babaházat. Szép a kastély, a parkja is, de nem irigyeljük a királyi családot a kétpercenként alacsonyan átrepülő repülőgépek miatt.

Állt, aztán egyszer csak megindult

Panoráma menetrend szerinti járattal

Szerencsére nem esett az eső (még), így a kempingbe visszaérve nagy főzést csaptunk, Spagetti putanesca lett Jamie Oliver receptje szerint, hoztunk otthonról minden hozzávalót, beleértve a kapribogyót, olajbogyót, szardellafilét, chilipaprikát a kertból is. Egyébként teljesen jó recept kempingbe, mert megfőzhető friss hozzávalók nélkül is.

Elpakolás és kis pihenés után időben elindultunk a stúdióhoz, hátha dugó lesz, nem lett, így kb. egy órát nézelődéssel töltöttünk.

A túra a stúdióban félig vezetett túra volt, az elején elmondtak néhány dolgot, volt egy kis filmvetítés, majd önállóan lehetett bolyongani a sok-sok érdekes díszlet, leírás, kipróbálható dolog között (pl. az Abszol út, a Griffendél klubja, a nagyterem, Hagrid kunyhója, stb.). Volt egy szabadtéri rész is, ahol ott van még a Privet Drive 4 utcafrontja, a roxforti kastély hídja, lehet „vajsört” inni ( üdítőféle tejszinhabbal a tetején). Majd további részlegek jönnek, maszkok, állatok, növények, tervrajzok, makettek és végül egy 1:24-es részletgazdag roxforti kastély makett, amelyen a felvételek egy részét csinálták, a makettet használva háttérként. Felnőtt szemmel is lenyűgöző volt, hogy mennyire kidolgozottak a legapróbb részletek, hogy bizonyos elemeket inkább megépítettek mechanikusan, nem pedig számítógépes trükkel oldottak meg. Ami még kiderült a filmbejátszásokból, az az volt, hogy a különböző szakmák képviselői milyen örömmel vettek részt a munkában, mindenki kiélhette a kreativitását éveken át. Pl. csak olajportrékból több száz készült, így a stáb tagjainak jó része meg lett ilyen módon örökítve.

Bejárat sakkfigurákkal

Itt indul a történet

Trükkös folyosó, hátul csak egy pici szék van

Varázspálcák

Kérem a jelszót!

A Griffendél klubhelyisége

Több macska Csámpás szerepére

Valódi szerkezetek

Gombnyomásra szeletel a kés és mosogat a kefe

Kóbor Grimbusz

Dursleyék háza

Az Abszol Út

1:24

Pálcás dobozok az alkotók nevével

Nagyterem

Az út persze shoppal zárul, ahol aztán a csokibékától kezdve egyenruháig, cikeszig, Dobby manó figuráig minden kapható.

Sokba került a program, de nagy élmény volt mindnyájunknak.

Mire kiértünk, zuhogott az eső és ez eltartott még néhány órát, így kopogott a sátor még akkor is, mikor aludni mentünk.

Nap nénije: a Harry Potter stúdióban az egyik tárlatvezető, aki a nagyteremben fogadta a csoportot.

Nap bácsija: az egyik medvekucsmás őr a Windsori kastélyban. Noémi fényképezkedett mellette, mire az őr váratlanul elindult váltani.

08.09. szombat

Reggel napsütésre ébredtünk, a vizet beszívta a fű, így reggelizés után pakoltunk és fizettünk. Az általam előzetesen kalkulált 32.50 helyett csak 25 fontot kértek éjszakánként, így elégedetten távoztunk. Egyszerű volt a kemping, de az elvárásainknak megfelelt, esetleg wc-ből, zuhanyzóból lehetne több. Amikor érkeztünk, a WEDDING táblát követve kellett lesátorozni, nem egészen volt világos, valami esküvőt tartottak itt, és kinn maradt a tábla? Aztán kiderült, hogy az a vállalkozásuk része, hogy a farm egy részét rendszeresen esküvők tartására használják, ezért került tőlünk kb. 200 méterre a pusztába egy cirkuszi sátorféle meg egy konténer. A konténer a mosdó-wc, az érkező vendégek lesátoroznak(!!!) és a nagy sátorban van a lakodalom. Mindezt a szomszédtól tudtuk meg, aki az összes sátorozóhoz hasonlóan tovább(haza)ment szombat reggel.

Mára valamivel több, mint 400 km-t terveztünk szinte végig autópályán, ezt minden gond nélkül meg is tettük. Úgy gondoltuk, hogy közben megállunk még egy bevásárlóközpontban valahol, de egész úton egyet sem láttunk az útról, így a Durham melletti kempingig jöttünk.

Itt már előre tudtuk, hogy gond lesz az elektromos vezetékünkkel, nem felel meg annak a szabványnak, amihez a tulajdonos ragaszkodik. Végül nem jelentett ez gondot, mivel erősen szeles, hűvös napos idő van, a hűtőben nem lesz baja semminek, az éjszaka még hűvösebb. A tölthető dolgokat a mosókonyhában feltöltöttük, ahol megejtettük az első mosást is, gépi szárítással együtt. Sok a felirat a kempingben, ami erősen emlékeztet az öt évvel ezelőtti berlini szállásunkra: a mosogatónál felhívják a figyelmünket, hogy rendesen zárjuk el a csapot, takarékoskodjunk a meleg vízzel, a fürdőben figyelmeztetnek a felmosó használatára, és egyébként minden elképzelhető dologra. Bejelentkezéskor egy egész oldalt kaptunk a fontos információkkal, közte volt az is, hogy este tíz után csendben kell lenni, ha nem, ki is utasíthatnak a kempingből, és hogy az már zajnak számit, ami a szomszéd sátorba áthallatszik. Egyébként, nem meglepő, tiszta és rendezett a kemping, a tulajdonos pedig egyértelmű nyertese a nap bácsija címnek. A környéken nem is találtam másik kempinget, vagy ha igen, azok túl drágák, nagyok voltak, előleget kellett volna fizetni, avagy gyereket nem fogadtak volna. Ez meglepő, de az út előkészítésekor ilyeneket is bőven találtam.

A sátor felhúzása után (mindenki fogta, úgy fújt a szél) bementünk Durhamba, végre vásároltunk egy Tesco extrában, majd megnéztük a katedrálist, ami szerencsére este nyolcig nyitva volt. A zárás előtti utolsó órában nem voltak sokan, így kényelmesen körül tudtunk nézni.

Vacsora a Tesco parkolóban

Híd Durhamban

Katedrális

Ez a terem zárva volt ...

...pedig a H. Potter filmben ez McGalagony tanterme

A vacsorát nagyon egyszerűen megoldottuk, a Tesco-ban frissen sütött csirkerészeket, kolbászokat is árulnak, 1-2 fontért, így bevásárlás után a parkolóban kiraktuk a kocsi mögé az asztalt, székeket, megettük a húsokat friss bagettel, utána még egy citromos sajttorta (2 font) is elfogyott, kifejezetten jó volt. Volt a boltban egy sor iskolai egyenruhákkal is, így Noéminek is került ünneplő sötét szoknya olcsón.

Nap nénije: Durhamban estefelé mindenki nagyon vidám volt, mintha valami közös bulira készülnének, így közülük az  egyik rózsaszín szalagos nő lett, aki egy szarvval fotózkodott.

Nap bácsija: gyerekek a londoni szomszédot javasolták, ne maradjon nyom nélkül ő sem. Szintén ma utazott haza a közeli Newcastle-be.

08.10. vasárnap

Reggel fizettünk és visszaszereztük a kempingestől a mosókonyhában, töltésen hagyott pumpánkat, amit ő bevitt, hogy ne legyen baja, majd elindultunk Edinburgh irányába. Az A1-es úton haladva kis kitérőt tettünk egy hatalmas, tengerparton fekvő vár, Bamburgh irányába, ami a legutóbbi időkig is lakott volt, magántulajdonban van. Szép volt a kilátás belőle a homokos tengerpartra.

Itt még csak kezdett egyre jobban beborulni, aztán Edinburgh felé egyre jobban esett az eső, és ez az állapot egy teljes napon át tartott: néha csak enyhén csöpögött, máskor szitált, időnként pedig heves záporba csapott át.

Edinburghnél az Ingliston Park+Ride-nál álltunk meg, ahol 7.50-et fizetve családi napijegyet kaptunk és villamossal mentünk be a belvárosba.

Nap néni lába - már órák óta esett az eső

 Itt először ettünk egy gyorsétteremben, majd körülnéztünk az óvárosban és a vár környékén. Eső nélkül biztos szebb, bár így is hangulatos volt a sok fesztiválesemény miatt: az utcán mindenféle vásári mutatványosok voltak, mások mindenféle előadásokra osztogattak szórólapot.

 És mivel átértünk Skóciába, először láttunk skótszoknyás férfiakat, nem is egyet. A bankjegyek, amiket fizetéskor visszakapunk, is mások, a skót bank adja ki, az útikönyv felhívja rá a figyelmet, hogy ezeket költsük el Skóciában, különben Angliában csak bankban cserélik át.

Visszaérve az autóhoz és a kemping felé továbbhaladva az idő egyáltalán nem javult, folyamatosan esett.

 Ez volt az egyetlen kemping, ahová előleget kellett fizetni, abban bíztunk, hogy talán odaérve meg tudjuk beszélni, hogy lehetnénk-e faházban. De odaérve, 7.20-kor csak egy táblán volt felírva a nevem és hogy hová verjük a sátrat, a recepció már bezárt. Ezt azért elég furcsának találtuk, ráadásul áram vételére sem volt esély, a konnektor-átalakító nem passzolt, hiányzott itt is még egy egység. Egyéb más helyeken sem volt áram, töltőszekrénykéket lehetett volna bérelni, persze azt is a recepción. Szóval más lehetőség nem révén, gyorsan az esőben sátrat állítottunk, a félig fedett konyhás résznél főztem spáros tésztát, ettünk a sátorban, majd hamar lefeküdtünk.

A nap bácsija: skótszoknyás fiatal, hosszú hajú férfi, aki a McDonaldsban kétszer is megbotlott a lépcsőn, másodjára kiborította a kóláját, ami majdnem  Marcira folyt.

A nap nénije: Benji lefotózta a lábát, ezüst színű szandál-papucsban, harmonizáló körmökkel utazott a villamoson majd szállt ki, az eső láthatóan nem zavarta, az sem, hogy lehetett vagy 13 fok.

08.11. hétfő

Az eső egyre jobban esett, kopogott éjszaka a sátron, ez csak a kisebbik gond volt, a nagyobbik az volt, hogy a szél egyre inkább megerősödött, ezért a következők történtek: nekiverte az esőt a sátornak, a víz több helyen befolyt; aláfújt a sátornak, a felázott fűben a sátorvasak kijöttek, így Zolinak az éjszaka folyamán négyszer kellett kimennie kalapáccsal, hogy újra rögzítse őket. Ráadásul az első alkalommal ahogy kilépett, elcsúszott a vizes füvön. A szél folyamatosan cibálta  a sátor oldalait, aludni a nagy zaj miatt sem nagyon lehetett. Marci ki is vonult a kocsiba. Közben az autóval is átálltunk a másik oldalra, így a helyzet egy hajszálnyit javult. Rémes éjszaka volt, reggelre minden vizes lett. Úgy döntöttünk, reggeli nélkül igen gyorsan összepakolunk, aztán majd egy bevásárlóközpontot keresünk, ahol szerzünk reggelihez valókat és a kocsiban eszünk. Így már 7 óra után távoztunk, recepció persze még nem volt nyitva. St. Andrews-t terveztük még mára megnézni, ami építészetéről, romos katedrálisáról, egyeteméről, de leginkább arról nevezetes, hogy itt volt és van az első golfpálya, azaz ez a golf hazája. Autóval körbejártuk boltokat keresve, így a katedrálist láttuk is, megállni nem lehetett, mert az amúgy üres városban 2-3 autó mégis került mögénk. Bolt itt nem lett, egy következő nagyobb városban viszont lett egy Tesco extra, még így Tesco-nak nem örültünk. Volt itt egy kávézó is, mindenki ivott valami meleget, aztán a kocsiban megettük, amiket frissen vettünk, majd mentünk tovább Dundee-n, Perth-n át Inverness és a Loch Ness tó felé. A nagyobb városoknál még egy kempinges boltot is találtunk, így lett még sátorvasunk és elirányítottak minket egy másik boltba a közelben, ahol lakókocsis kiegészítőket árultak, így sikerült az áramvételhez szükséges hiányzó eszközt beszerezni. Az előző nap megeredt eső nagyjából idáig esett, aztán lassan kezdtünk egy kis kéket is látni a felhők között. A táj is megváltozott, hegyvidék sok barnás vizű patakkal, folyóval, a hegyeken váltakozva erdők és fák nélküli zöld növényzet.

A kemping, amit előzetesen kinéztem, Drumnadlochitban, a tó felénél van, viszont kempingezni nem akartunk, minden vizes, és várhatóan a kedd is még részben esős lesz. Mivel a kempingben nem tudtak faházat vagy egyebet adni, elkezdtünk keresgélni más lehetőséget, és már másodikra találtunk is egy hostelt, most itt vagyunk.

Hostelünk a Loch Ness tó környékén

Urquart várának romja a közelben

 Ifjúsági szálló, hasonlóban már voltunk, sajnos családi szobát nem tudtak adni, de fejenként 17 fontért a nem családi is megfelelt. Ez azt jelenti, hogy a szobában az ágyakat adják ki, így éjszakára a hétszemélyes szobában az egyik emeletes ágy egy finn páré lett. Viszont van nappali, étkező, felszerelt konyha, wifi, sok prospektus és barátságos mindenki. Főztünk levest és palacsintát sütöttünk, majd később sétáltunk egyet a folyóhoz és a falu központjába.

Úgy döntöttünk, két éjszakát maradunk a hostelben, majd kettő éjszakára a kempingbe költözünk át. Addigra talán rendeződik az idő és száradnak a holmijaink.

Nap nénit, nap bácsit most nem tudom, a gyerekek még alszanak, majd megmondják később.

Nap néni: szőke hostel-tulajdonosnő. Nap bácsi: reggel a benzinkutas, aki megmondta, merre van a Tesco.

08.12. kedd

Finn szobatársaink nagyon csendesek voltak és hamar ki is költöztek, mi pedig reggelit készítettünk, majd, mivel az idő csak egy kicsit javult, elindultunk kocsival megkerülni a Loch Ness tavat. A kicsi javulás azt jelentette, hogy szemerkélő, szitáló eső volt időnként és borús ég. Először a közeli Invermoristonban álltunk meg egy rövid sétára a vízesésig, majd Fort Augustusban néztük meg a Caledonian Canal-t, azaz a csatornát, ami a tavakat köti össze. Többszöri zsilipeléssel juthatnak tovább a közepes méretű hajók, és így az Északi-tengertől az Atlanti óceánig juthatnak el a tavak és csatornák rendszerén keresztül.

Folyó Invermoristonnál

Loch Ness tó

Minden folyó barnás vizű

Képek az erdei sétáról

Fort Augustus, Kaledón csatorna, zsilipelés

Hogy beférjenek a hajók, elfordul a híd

Hétszer zsilipelnek a hajók, hogy feljebb jussanak

A Loch Ness tó Fort Augustusnál

A tó déli oldalára átkerülve megváltozott a táj és sokkal kisebb lett a forgalom is. Azon az oldalon lehetett volna esetleg biciklizni, bár eléggé dimbes-dombos, de nem ilyen hűvös, nyirkos időben, illetve szervezést igényelt volna, hogy hogyan lehet visszajutni a kiindulási pontra. Többször megálltunk kilátóhelyeken, Foyersnél lementünk a vízeséshez, Doresnél pedig a partra, ahol valaki már 91 óta minden idejét a szörny figyelésére fordítja. Itt egy tábláról az is kiderült, hogy a tó egy helyütt 240 méter mély.

Út és túraút a déli oldalon

Foyers, a vízeséshez vezető út

Kis temető a tó partján

A déli oldalról fényképezve

Találkozás

Nessie-re várva

Új sapkában

Strand Doresnél

Ugyanitt beültünk végre egy pubba, napi levest, kisebb ételeket enni, összességében nem is fizettünk többet, mint máskor a McDonaldsban, itt Skóciában persze. Visszafelé még benéztünk egy Tescoba, vacsorának valót venni (mivel volt sütő a hostelben, akciós pizza lett), illetve később egy ajándékboltba is. Bár Zoli már Fort Augustusban vett egy kockás sapkát, azóta azt hordja.

Estére új szobatársaink lettek, amerikai pár Kaliforniából, évekig gyűjtögettek és most 6 hónap alatt be fogják járni Európát. Ők lettek a a napnéni és napbácsi és meghívtuk őket mihozzánk, ha arra járnak, látogassanak meg. Amúgy egy ilyen hostelben nagyon gyorsan változik a társaság, tegnap inkább fiatalok voltak, most párok, családok, idősebb emberek, jókat lehet beszélgetni, az összezártság, közös konyha miatt nyitottabb a társaság. Fogmosás közben egy szlovén túravezetővel beszélgettem, egy 8-10 fős csoporttal van itt.

08.13. szerda

Azt már előző nap eldöntöttük, hogy mégse költözünk át a kempingbe ma, mert még mindig hűvös, nyirkos idő van, ráadásul egyik gyerekünket megfázás miatt kezeljük. Inkább elmegyünk ma Ballaterig, ahol a Felföldi Játékok lesznek 14-én, és ott keresünk valami szállást. Kiderült, hogy a kempinget – ha egyáltalán sátrazni akartunk volna – áradás miatt lezárták, így az emiatt sem jöhetett szóba. Ballaterben az információban nem tudtak segíteni, a hölgy által felhívott szállások mindegyikében teltház volt, ezért onnan kijőve prospektusokból elkezdtem felhívni távolabbi szállásokat. Másodikra sikerült is helyet találni a 30 km-re lévő Braemarban, ami azért persze drágább az eddigieknél, de huszadik házassági évfordulót is ünnepelünk ma, akkor hát így.

Ez a vidék a Royal Deeside, a Dee a folyó neve, Ballater és Braemar között pedig Balmoral van, ahol a királyi család hagyományosan a nyári vakációját tölti, most is, ezért nem is látogatható a kastély, egy-két rendőr biciklizik körülötte. Nagyon szép vidék, nem csoda, hogy Viktória királynő annak idején beleszeretett. Ha egy kis napsütés van, ahogy ma volt, hihetetlen színűek a hegyek, amelyek nem kopárak, hanem lila-barna-zöld növényzet borítja őket. Az időjárásról még annyit, hogy kicsi javulás, hogy végre láttunk napsütést már a Loch Ness tónál is és útközben is. Itt már többször szivárvány is volt, és az esőnek egy olyan, otthon nem jellemző formája, ami inkább a szitáló hóhoz, vagy ködszitáláshoz hasonló. Az út amúgy is változatos volt, egészen különleges kőhidakon jöttünk át és meredek lejtőkön jöttünk lefelé, közben birkák, kecskék és lila-barna-zöld dombok, időnként egy-egy kastély.

A Dee folyó

Balmoral

A kis templom Balmoral mellett, ahová vasárnaponként a királynő jár.

Királyi whiskylepárló

Egy régi híd még útközben

És egy másik...

A szállásunk ehhez a hotelhez tartozott...

... ilyen kívülről,

ilyen a nappali sarok.

Szivárvány Braemar környékén

Braemar nagyon szép kis település, estefelé körbesétáltuk. Találtunk egy nyitva lévő füves pályát, mellette egy nyitott állványon ütőkkel és golflabdákkal meg egy becsületkasszával, felnőtteknek 20, gyerekeknek 10 penny. Így „golfoztunk” egyet, az egyik gyermeknek úgyis volt ilyen kívánsága.

A szállásunk igazán királyi az eddigiekhez képest: egy nagyon szép faházban vagyunk, három hálószobával, nappali-étkezővel, nappaliban kényelmes elfekvős tévéfotelekkel a tévé előtt, így estefelé lehetett mindenféle angol nyelvű produkciót nézni, Jackie Chan filmeket például. És lehetett kényelmesen főzögetni is, jól felszerelt a konyha.

Nap nénije: itteni recepciós néni, akivel telefonon lebeszéltem a szállást és fél óra múlva itt is voltunk.

Nap bácsija: nem sok esélyes van, a gyerekek végül egy tévés vetélkedőben (Hajsza) szereplő férfi mellett döntöttek.

08.14. csütörtök

Szép és meleg faházunkban kényelmesen megreggeliztünk, a közeli gyógyszertárban még köhögés elleni szirupot szereztem be, majd indultunk is a 30 km-re lévő Ballaterbe, ahol Felföldi Játékokat tartottak a mai napon. Ott befizettük a belépőt és vettünk egy jubileumi kiadványt, mivel az első ilyen rendezvényt itt 1864-ben tartották, így a mai volt a 150. alkalom! Egy nagy füves pályán hagyományos skót sportágakban versenyeznek helyi és környékbeli férfiak, például: súlylökés nagy kővel; kalapácsvetés; kalapácsvetés merev botra erősített kalapáccsal; futás egy kb. 4 méter magas farúddal majd annak elhajítása; súly átdobása egy léc fölött. Minden férfi skót szoknyában volt természetesen, a versenyzők is. Eközben skót táncosok versenye is zajlott párhuzamosan. A nap fénypontját Károly herceg, brit trónörökös és hitvese, Kamilla érkezése jelentette, akik a közeli Balmoralból jöttek át, Károly egy Audi A6-t vezetett, később körbement a tömegben és beszélgetett mindenkivel, sajtot vett ott, ahol korábban mi is.

Nagyon látványos volt a legalább százfős, skót dudás és dobos zenekar érkezése és felvonulása, mindenki helyi ruhában, azaz a klánoknak megfelelő mintázatú tartánanyagból készült szoknyában és egyéb kiegészítőkben.

Ugyanis, mint utánaolvastunk, minden régi skót klánnak megvan a saját kockás mintázata, ami alapján fel lehet ismerni, és ugyan már a régi értelemben nem klánok uralkodnak Skóciában, de ápolják az örökséget. A Ballater Highland Games-nek például már 1948 óta ugyanaz a vezetője, mivel azóta ő a klán feje.

A pár Kamilla unokáival

Érkezik a trónörökös

Versenyzők és bírák: mindenki szoknyában

Elvetik a kalapácsot

Repül a szoknya ..

... és a nehéz kő is

Katonák

Kézművesek

Így lehetett fényképezkedni a skót hadsereg standjánál

A verseny mellett lehetett még hagyományos kézműves termékeket vásárolni, búcsús-körhintás mutatványosoknál szórakozni és volt egy játékterem is, ahol visszanyertük a befektetett tízpennyseket. Egy büfékocsiból skót marhából készült hamburgert vettünk, azt ették ott mások is.

Skót hamburgerező

Károly herceg sajtot vesz

A leglátványosabb versenyszám: hosszú rúddal egyensúlyoznak, toporognak, nekifutnak és úgy dobják el, hogy "12 óra" helyzetbe essen, azaz a rúd vége a versenyző felé mutasson.

Miután végignéztünk mindent, kora délután tovább indultunk nyugatnak, még nem tudva, hogy hol fogunk majd éjszakázni. Egy picit javult az idő, de egy éjszakára nem akartunk sátrazni, Noéminek is adva így egy napot még a további gyógyulásra, ezért inkább az ifjúsági szállós prospektusokban kezdtem keresgélni. Találtam is egy hostelt, amit útközben felhívtam, volt szerencsére hely, így most 80 fontért egy ötágyas fürdőszobás szobában vagyunk Spean Bridge-től északra, South Logganban, a Great Glen hostelben. Nagyon jó a szállás, tágas, jól felszerelt konyha, nagy étkező – nappali, szépen berendezett, modern terek, és mindez településen kívül, tavak közelében, hegyek között. Itteni Tescoban vásárolt szárított rizses egytálételt csináltunk vacsorára, holnap pedig megyünk tovább Skye szigete felé.

Táj és gát útközben

Kedvenc hostelünk kint és bent.

Nagyon szép tájakon haladtunk ma is keresztül, az előző napihoz hasonló volt az út, de még több kanyarral és még kevesebb településsel. A vége felé újra megjelentek a tavak és végre napsütésben tudtunk fényképezni. Itt is el lehetne tölteni az időt túrázással, kenuzással.

A nap nénije és bácsija természetesen Camilla és Károly! Lett sok kép róluk, ment is a vita, ki tölti fel először Facebookra.

08.15. péntek

Reggeli és pakolás után elhagytuk a Great Glen hostelt, amivel nagyon meg voltunk elégedve. Skye sziget irányába indultunk és végig csodálatos tájakon, tavak mellett, meredek zöld hegyek között vitt az út.

Eilan Donan kastély, Dornie

Panoráma útközben

Többször megálltunk fényképezni, mire Dornie-ba, az Eilan Donan kastélyhoz értünk. Nem tudni honnan, de itt rengeteg ember volt, újra megjelentek a buszos turisták. Érdekes módon viszonylag sok olasszal, spanyollal és franciával találkozunk. A kastély múltjában egyszer feltűnt egy spanyol sereg is, talán ezért is voltak sokan itt. Ide 16 font a családi belépő, ezt befizetve lehet csak átmenni a kastélyhoz vezető hídon, megtekinteni a belső termeket, amelyeket 20 év munkájával 1912-32 között építettek újjá. Az előtt a várkastély csak rom volt, attól fogva viszont a helyreállító lord családjának nyári lakjaként is szolgált. Itt forgatták az egyik James Bond film (A világ nem elég) néhány jelenetét is.

A kastélytól továbbindulva már majdnem Skye-n voltunk, dönteni kellett, hol legyen az éjszakázás. Ha találtunk volna megfelelő helyet, akkor szívesen mentünk volna hostelbe is, mivel ma még viszonylag jó idő volt (szél és eső nélkül, helyenként kevés napsütés is, 14-18 fok), de szombat-vasárnapra megint esőt jeleznek. Végigtelefonálva néhány helyet kiderült, hogy marad a sátor, mivel mindenhol teltház van, így az eredetileg is kinézett Portree melletti Torvaig kempingbe mentünk, ahol felvertük a még mindig nedves sátrat. Ezután bolt és kaja után néztünk, Portree másik szélén van egy nagyobb Co-op bolt nagy parkolóval és szerencsére tartottak grillcsirkét és egyéb meleg húsokat is, ezért megint a parkolóban ettünk az asztalt kipakolva.

Erre a szigetre vonatkozólag még otthon letöltöttem a telefonomra tíz túrajavaslatot, így délután négy körül elindultunk felfedezni a sziget egyik jelképét, az Old Man of Storr-t. Ez egy furcsa, különálló szikla egy domboldalban, más hasonlóan érdekes sziklaképződmények között. Nem volt túl fárasztó a túra, jó képek készültek, körben látszik a tenger és szemben a szárazföld és szigetek is, nagyon szép volt a kilátás.

Sok szép kép az Old Man of Storr környékéről

Ott magyarok vannak! (Nem mi.)

A szakadékot a kép nem adja vissza

 Jó volt a sziklák közötti akusztika is, mert tisztán lehetett hallani, hogy szemben, fenn a sziklán az emberek mit beszélnek, akik történetesen magyarok voltak. Talán Windsorban hallottunk utoljára magyarokat. Fel is kiabáltam hozzájuk, amikor éppen arról beszéltek, hogy az ott legelő birkák nem értenek idegen nyelven. Biztos meglepődtek, visszakiabáltak.

Voltak még más érdekes esetek is túra közben, például egy család öt kutyával, vagy mások szúnyoghálós sapkával a fejükön, ezt nem találtuk igazán indokoltnak, még az apró muslicák ellenére sem.

Visszaérve a kempingbe pumpáltunk, pakoltunk, ettünk, közben szinte teltház lett, úgy látszik, hétvégén tömeg van.

Hűvös van, a sátorban érezhetően melegebb, bizakodunk abban, hogy talán nem lesz akkora eső és szél, mint múltkor, igyekeztünk a sátornak is megfelelő helyet keresni.

A nap nénije: nem voltak jelöltek, szőke, rózsaszín kabátos magyar nő.

A nap bácsija: a hostelt nem sokkal előttünk elhagyó kb. kétméteres, vékony férfi nagy hátizsákkal, rajta esővédő pelerinnel, érdekes mozgással, kalapban. Nem is tudjuk mire hasonlított: jeti? A notre dame-i púpos? Dementor?

08.16. szombat

Hát akkora eső és szél azért nem lett, mint pár napja St. Andrews-nál, azaz éjjel nem kellett kimenni sátrat helyreállítani (csak reggeli közben), de ahhoz elég volt, hogy újragondoljuk terveinket. Végül felhívtuk a Great Glen hostelt, ahol volt is hely mára, igaz, más szobában, így gyorsan lebontottuk a sátrat és a napot Skye sziget további felfedezésére szántuk. A kempinghez még annyit, hogy semmi adatrögzítés, papírozás nincsen, reggelente a tulaj körbenéz és beszedi az aznapi pénzt. Ennyi. Tegnap este nagyon sokan lettek, ki is tették a megtelt táblát, szerintünk azért lett volna még hely, biztos nem akartak már tovább ott ülni a recepción. Árammal együtt 23 font volt a szállás.

 Az eső időnként eleredt, bár ezt nem is annyira esőnek mondanám, mert nem esik, hanem a szél hordja a szitálást, olyan, mint nálunk a hófúvás, csak esővel. Pillanatonként változott az idő, többször a nap is kisütött, időnként erős szél is lett.

Tehát először Portree-ban sétáltunk körbe, megnéztük a kikötő színes házait, belvárosi boltokat posztert keresve, végül csak képeslapot vettünk és az információban beszereztünk egy részletesebb térképet.

Skye partvidéke

Fairy Pools

Itt éppen süt a nap: távozóban a szigetről

Eilan Donan újra, visszafelé

Reggel Portree kikötőjében

Táj Skye szigetén, Dunvegan környéke

Whiskylepárló Taliskerben

 Aztán Dunvegan felé mentünk, a kastélyt belépő nélkül nem lehetett lefényképezni, így inkább hagytuk és mentünk tovább. Kerestük volna még a kicsi karamellaüzem boltját, de nem találtuk meg, viszont sok szép tájat fényképeztünk. Továbbmenve kitérőt tettünk Talisker felé, hogy a whiskylepárlót megnézzük, de Zoli úgy gondolta, nem olyan fontos, így csak a látogatóközpontban néztünk körül. Mivel az idő nem tűnt annyira kellemetlennek és nagymennyiségű eső sem esett, ezért megálltunk a Fairy Pools közelében lévő parkolónál, ahonnan az itteni híres vízesésekhez lehetett legyalogolni. Megcsináltuk hát ezt a túrát is, szép a vízesés, különlegessége a közben kialakuló medencék, amelyekben mi azért nem fürödnénk. Ez Skye egyik nevezetes túracélpontja, de valójában Ausztria szurdokai, Norvégia vízesései és Horvátország, Bosznia hasonló képződményei után nem annyira kiemelkedő, talán nekünk inkább a háttérben lévő hegyek miatt.

Innen még néhány kisebb pihenő beiktatása után visszaértünk a tegnapi szállásra, ahol a recepciós vigyorogva fogadott minket. Megsütöttük a még Skye-n, boltban beszerzett pizzát, két adag ruhát kimostunk, megszárítottunk, szétválogattunk, társasjátékoztunk is, és már este is lett.

Tulajdonképpen az eredeti tervekhez képest nyertünk egy napot, mert egy nappal előbb indulunk délnek, de vagy lassabban megyünk, vagy előbb érünk le, majd lesz valahogy. Hátha ott jobb idő lesz (úgy néz ki, az lesz), mivel itt holnap is esős idő várható.

Nap néni és nap bácsi: sok jelölt volt, majd holnap megmondják a gyerekek. Olyan emberek is vannak itt a hostelben, akik tegnap a kempingben is ott voltak, azon kívül még a Fairy Pools-nál is találkoztunk velük. Nap bácsija tehát az egyikük, egy oxfordi férfi. Nap nénije egy testes nő, aki a Fairy Pools-nál előttünk gyalogolt és félő volt, hogy az egyik patakátkelésnél beleesik.

08.17. vasárnap

Reggel még egy mosást és szárítást indítottam, így hazáig már kitart. Egyébként most csak úgy volt hely a hostelben, hogy négyen egy hatágyas vegyes, emeletes ágyas szobában, én pedig egy ugyanilyen női szoba egy ágyán aludtam. Kempingezni is lehet itt, ők is használhatják a helyiségeket, leghasznosabb ilyen időben a mosókonyha, ahol még egy hősugárzó is ment egész éjjel, hogy száradjanak a vendégek vizes holmijai, részünkről egy hálózsák és egy matracágy.

Mára azt tűztük ki célul, hogy megnézzük/lefényképezzük a gyerekek által javasolt várkastélyt és haladunk Dél felé kb. 350 km-t. Appinnál lefényképeztük tehát a Stalker kastélyt, amely a Gyaloggaloppban szerepelt (a filmből a fiúk színjátszótáborban jeleneteket adtak elő), majd haladtunk tovább az előző napokon megszokott körülmények között: eső, szép zöld völgyek, hegyek, tavak.

A Stalker kastély, Appin

 A Loch Lomond nemzeti park határán Tyndrumban álltunk meg, egy fish and chips étteremben, ahol egy kaposvári lány szolgált fel. Kicsit beszélgettünk vele, már két éve itt van, évente egy-kétszer megy haza.

Nagy-Britannia legnagyobb tava, a Loch Lomond mellett autóztunk végig, majd Glasgow-t elérve autópályán haladtunk tovább ma esti, már angliai szállásunk, az Eden folyó völgyében lévő Mains farm felé. Még a hostelben lévő szállásgyűjteményből szedtem a címet, délelőtt telefonáltam, és egy ötágyas bunkhouse (vagy room?) lett a miénk, 60 fontért. Angol vidéki környezetben egy farmon vagyunk, ahol van kemping is, és egykori istállóból alakítottak ki egyszerű szobákat, padló, fűtőtest, két emeletes ágy és egy sima van benne, a falak terméskőből vannak, a gerendák még a régiek. Wc, zuhanyzó, konyha, étkező, mind hasonló régi mezőgazdasági helyiségekből lettek kialakítva. A házigazda, Julie fogadott minket, körbevezetett, megbeszéltük, kinek hány birkája és báránya van. Nagyon barátságos hely és a környék is nyugodt. Zoli megpróbált kicsit biciklizni, de azért még ez is elég dombos vidék, azonkívül nem véletlen, hogy nem sátorban alszunk: van vagy 13 fok, néha esik az eső és nagyon erős szél fúj.

Main's Farm, konyha

Bemegyünk a szobába

A gazda háza

Szép kis kemping, de mi most kőszobában alszunk

Ilyen a szoba

Kinyitom...

... becsukom,

és ilyen belülről az étkező.

Kerékpározásra alkalmas környék volt ma, részben bicikliúttal a Loch Lomond tónál és a Loch Linnhe mellett.

Nap néni: a magyar felszolgáló lány. Nap bácsi: Julie férje, a farmer.

08.18. hétfő

Mivel egy nappal a tervezett előtt eljöttünk Skóciából, így Dél-Angliában egy nappal későbbre van kempingfoglalásunk, ezért úgy döntöttünk, hogy egy napot ezen a nagyon szimpatikus vidéken töltünk el. Délelőtt tehát körülnéztünk Penrithben, hogy milyen is egy angliai kisváros, ennek cipővásárlás lett az eredménye, mivel mindenhol nagy leértékelések vannak. Érdemes lett volna több időt vásárlásra szánni, mert mire újra a városba értünk, szinte minden üzlet bezárt (Azért a még nyitva tartókból lett három farmer, iskolai kardigán és pólók. Most iskolakezdés előtt mindenhol iskolába járó egyenruhákat árulnak, amelyek nagyon praktikus szabásúak, kellemes anyagból készültek és még jól is néznek ki, ráadásul olcsók is.) Majd megkerestük a Toffeeshop-ot is, amit egy helyi prospektusban láttunk, és vettünk itt készült karamellát, ott a boltban lehetett kóstolni is.

Híd az Eden folyón

Képek Penrithből

Ezután az M6-os út túloldalán elterülő Lake District, magyar nevén Tóvidék felfedezésére indultunk, az útikönyv három körutat javasol, abból jártunk be nagyjából egyet. Ez talán Anglia legnépszerűbb tája, ennek megfelelően sok a turista is. Többször megálltunk fényképezni, akár gyalogtúrákat is lehetett volna tenni, rengeteg útvonal van, vagy esetleg kenut, kajakot bérelni és egy kicsit evezni. Ilyenek jutottak eszünkbe, mikor éppen kisütött a nap és már majdnem fel lehetett tenni 9 nap elteltével a napszemüveget, azonban egyik pillanatról a másikra újra meg újra eleredt az eső, és 13 foknál nem volt melegebb. Ilyen formán néztük meg az Ullswater tavat, ami Angliában az egyik legnagyobb, átkeltünk a Kirkstone hágón és még néhány kisebb tavat érintettünk. Grasmere-ben leparkoltunk és betértünk a templomkert mellett lévő mézeskalácsboltba, igazából Gingerbread Shop, és ez pontosabb is, mivel valóban gyömbéres, fűszeres édességről van szó. Az útikönyv szerint ez a világon a legjobb, tényleg finom annak, aki szereti a gyömbéres dolgokat.

Az Ullswater tó napsütésben

Pihenő a hágónál

Régi kocsma a hágón

Napsütésben az Ullswater tóban

Kisváros a Tóvidéken

Itt árulják a mézeskalácsot. Valójában a templomkert Wordsworth angol romantikus költő sírjáról is híres.

 Keswicket elhagyva már egyre szélesebb úton haladtunk vissza Penrith felé, ahol ez alkalommal egy Aldi-ban vásároltunk. Eddig itt volt a legolcsóbb sok minden, például a csokoládé.

Vacsorára az itt vásárolt csirkemellből és üveges szószból lett csirkés tikka massala otthoni fehér rizzsel, amit a tegnap már leírt kőpajtában fogyasztottunk el.

Szép vidék ez, jó lett volna egyet biciklizni is, de az időjárás továbbra is hűvös és szeszélyes, egy kicsit jobb, mint Skóciában. Holnap megyünk majd kb. 600 km-t déli irányban, reméljük, ez a hőfokban is érezhető lesz majd.

Nap néni és nap bácsi: egy kicsi Burger Kingben ettünk ma napközben, ahol többször el kellett mondanunk, hogy mit kérünk, mert a háttérben a lány mindig akkor csörömpölt, amikor valamelyikünk megszólalt. Erre mondta a rendelést felvevő fiú, hogy a munkatársnője amilyen kicsi, olyan hangos.

08.19. kedd

Reggel a szokottnál is korábban keltünk, így reggelizés után már fél kilenckor úton voltunk. 600 km-t terveztünk mára, a Cornwallban lefoglalt kempingig kellett eljutnunk és útközben csak egy tervünk volt, hogy Gloucesterben megnézzük a katedrálist. Nagyjából délig nagyon jó tempóban haladtunk az M6-os, később M5-ös autópályán, legfeljebb Birmingham környékén volt egy kisebb lassulás. A 12. kijáratnál terveztük a kitérést Gloucesterbe, azonban előtte másfél mérfölddel szinte teljesen leállt a forgalom. A belső sávban volt mozgás, de mivel mi a városba szerettünk volna kitérni, maradtunk a külsőben és középsőben. Az eddigiektől eltérően nem volt megfelelő a tájékoztatás, a feliratok szerint a következő két kijárat le volt zárva (avagy az egész autópálya azon a szakaszon? Ezt nem értettük. Mivel óriási áradat indult meg a város felé, szinte mindenki ki akart menni, mi is maradtunk ott, mert már közel jártunk. Végül két órás várakozás után, mikor láttuk, hogy a lezártnak hitt szakaszon vígan haladnak a kocsik, amellett döntöttünk, hogy megyünk tovább. Így sajnos ez a szép katedrális kimaradt. Még egy-két pihenőt tettünk, majd este hat után megérkeztünk jelenlegi kempingünkbe, a Coxford Meadow-ba, ami az eddigiek közül talán a legszimpatikusabb: talán 20 sátor van, lakókocsik nem jellemzőek, mivel nagyon keskeny utak vannak errefelé, nehezen tudnának idefordulni; bejelentkezéskor a néni rögtön adott egy turistacsomagot, tele prospektusokkal, kiadványokkal a környékről; a bácsi hatalmas sátorhelyet mutatott nekünk, ami elég védettnek tűnik a nyugati széltől; 82.50-et fizettem a három éjszakáért árammal; a bácsi később újra idejött, megkérdezni, működik-e az áram; és mindezek tetejébe a bejárat környékéről rálátni az óceánra. Este még elmentünk biciklizni az óceán felé vezető kis úton, nem volt hosszú, de 20 százalékos a lejtő, visszafelé sokat kellett tolni. A parton magas sziklafalak között kis öböl van, mint itt mindenhol, benne kis falu, Crackington Haven. Visszafelé az úton átment egy borz is előttem. Az éjszaka hűvös, de nincs szél! Útközben félóránként eleredt az eső, aztán kisütött a nap, és ez így ment hatszáz kilométeren át, talán közben pár fokkal melegebb lett.

Újra kempingben, és még a nap is süt!

Nap néni: a dugóban állás közben egy autóból nagyon kiröhögött ránk egy nő (lehet hogy magyar volt? Vagy csak viccesnek találta, hogy valakinek pisilnie kellett..)

Nap bácsi: kempinges bácsi.

08.20. szerda

Szép napsütéses napunk volt ma, bár reggel kis záporral indult, de 10 nap elteltével ma újra használhattuk a napszemüvegeket. Gondolkodtunk, hogy mivel menjünk a közeli Boscastle-be és Tintagelbe, de aztán domborzati térképeket tanulmányozva az autónál maradtunk.

Boscastle kis halászfalu, híres még a fazekasairól, 17 éve jártam itt és Tintagelben is. Kisétáltunk a kikötőig, majd továbbmentünk Tintagelbe.

Képek Boscastle-ből

Munkában a fazekas

 Itt  beléptünk az English Heritage tagjai közé, hogy néhány fontot megspóroljunk ezen és a Stonehenge belépőn, és talán bemegyünk esetleg még más nevezetességbe is. Ragyogó napsütésben megmásztuk a várat, rengeteg kép készült, turistából volt csak kicsit sok, és egy kicsit belehallgattunk egy történetmesélésbe is (story telling). Az Artúr király legendát elevenítették fel ketten, jelmezekben.

Régi postahivatal Tintagelben

Sok-sok kép a legenda szerinti Artúr király váráról

Történet távolból és közelről

Megkóstoltuk a faluban a cornish pasty-t, ami 2.50-ért egy könnyű ebéd, összehajtott töltött, levelesre emlékeztető tészta, hagyományos húsos vagy sajtos-hagymás töltelékkel. Innen a GPS elképesztően keskeny, kétoldalról sövény szegélyezte utakon vezetett, ami ráadásul kanyarodott, emelkedett és szembe is jöttek. A prospektusokból egy kicsit távolabb lévő ciderfarmot választottunk ki, ami elég csalódást keltő volt. Tömegeket vonz, de már a wc-je is koszos, meglehetősen drágán kínálják a cidréjüket, nem is vettünk. Kicsit odább fagylaltos farm hirdette magát, így ott végre fagyiztunk egyet, az is házi készítésű, kézműves fagylalt volt, de itthon sokkal jobb hasonlókat ettünk már.

Itt palackozzák a cidrét

Ciderbolt

Drága volt, nem vettünk

Fagyifarm

Vacsora készül

Még Wadebridge-ben tescós vásárlást csináltunk, így most először grilleztünk egyet, piri-piri fűszeres vékony, nem zsíros tarját és báránykebabot pálcikákon, hozzá zöldséget pároltunk és még bagettet lehetett enni, illetve ketchupot és a Skóciában, a Felföldi Játékokon beszerzett sárgarépás csatnit (chutney). Könnyen elkészül, de műanyag edényről a zsírt lemosni rémes.

Nap néni: a hölgy, aki eladta nekem a Angol Örökség tagságot: megbeszéltük, hogy így jobban járunk, mintha Stonehenge-nél külön vennénk a jegyet. Igazából ennek már utánaolvastam otthon is, számolgattam, de nem volt teljesen egyértelmű. Így most kilenc napig még sok-sok angol nevezetességbe ingyen bemehetnénk.

Nap bácsi: a fagylaltos farmon megjelent egy érdekes kinézetű család, fiúgyerekek és apa egyforma frizurát hordanak, gyerekek sorba hordták ki a fagyit, kettesével-hármasával, az apa pedig folyamatosan telefonált. Utána próbáltuk kifigyelni, kinek viszik, a játszótéren voltak még további testvérek is.

08.21. csütörtök

A mai nap záporral indult ismét, a sátorban reggeliztünk. Mire a kb. 60 km-re fekvő Eden Projecthez értünk, már sütött nap, bár nem volt annyira jó idő, mint tegnap. ( Tegnap is csak 18 fok lehetett, de napsütésben.)

A weboldalon azt olvastam, hogy a gyalog vagy biciklivel érkezőknek olcsóbb a jegy, de ezt nem érzékeltük, hogy bárhol is nyilván tartották volna, ki mivel érkezett. Hiába álltunk meg a legtávolabbi parkolóban, hogy majd bebiciklizünk vagy gyalogolunk, nem számított, csak az Angol Örökség tagság vagy a kempingben kapott voucher adott 15 % kedvezményt.

Figyelmeztetés a bejáratnál: ne etessük a dinoszauruszokat

Az esőerdőben

Óriás méhecske

Echinácea (bíbor kasvirág) mező

Ilyen volt...

...ilyen lett

Teljesen valószerűek

A mediterrán biómában

Ennyi elektronikus szemetet termel egy ember élete során

Nagyjából négy-öt órát töltöttünk itt, ezalatt megnéztük a biómákat, így hívják a buborékszerű üvegházakat, amelyek alatt egy esőerdei és egy mediterrán növényvilágot alakítottak ki. Különböző témákhoz kapcsolódva vannak külső kertek, például alapvető táplálékul szolgáló növényekről, gyógynövényekről, virágot nem nevelő növényekről – azazhogy milyen lehetett a dinoszauruszok idején -, és még más témákban is. Az aktuális téma a dinoszauruszok voltak, teljesen élőnek látszó „állat” szaladgált és ijesztgetett az egyik bejáratnál, volt is nagy gyereksírás. Máshol a fossziliákról volt szó, gyerekek kipróbálhatták, milyen eszközökkel szokás a dínócsontokat kiásni. Egy másik helyen egy óriás mogyorótörőt lehetett mozgatni, ahol a folyamat végén, ha sokáig dolgoztatták az eszközt, olaj préselődött. Megint máshol, a mediterrán részben, paprikafajták voltak a csípősségük alapján sorba ültetve. Volt magyar paprika is, ami a 6000-es számmal szelídnek számított a legcsípősebb, 1.2 milliós számmal rendelkező chilipaprikához képest. Ez utóbbi ketrecbe volt zárva, nehogy valaki kísértésbe essen.  Összességében ez egy oktatási, kutatási célú projekt a fenntartható fejlődésnek szentelve. Van benn persze több étkezési lehetőség és ajándékbolt is, főleg saját termékekkel, illetve az éttermekben szezonnak megfelelően dolgozzák fel mindazt, amit saját maguk megtermelnek. Ma is cornish pasty-t ettünk, még nagyobb volt, mint tegnap, szósz is járt hozzá, ugyan 4.50-ért, de még így is ez volt a legkedvezőbb árú ebéd, és annyira kiadós, hogy estig nem is kellett más.

Érdekesség még, hogy naponta többször belefutunk jótékonysággal, adományozással kapcsolatos jelenségekbe, ez otthon azért nem ennyire gyakori. A legtöbb nevezetességnél számítanak a látogatók adományaira, például itt a jegyvásárlásnál egy kiadvány megvételével lehetett támogatni, ha valaki itt adófizető, ezt azonnal beviszik a nyilvántartásba (és gondolom, levonhatja az adóalapjából?). A Tescoban például egy nagy, nyitott konténer van a pénztárak után, ahová a vásárlók betehetik a kosarukból, amit a rászorulóknak szánnak. A konténerre rá van írva, hogy azon a héten milyen termékekből várnak adományokat. Még Penrithben láttuk, hogy nagyon sok használt ruhát áruló és átvevő jótékonysági bolt van, különböző szervezeteké.

Az Eden Projecttel nagyjából el is telt a nap, sokat gyalogoltunk, nem akartunk már máshová menni. A tegnapi vacsora jó volt, így ma is beugrottunk húsért és zöldségért és ismét grilleztünk. Estére szelesebb, felhősebb lett az idő, de a tenger felől inkább langyos szél fúj. A kemping szinte megtelt, ide főleg családok jönnek, úgy tűnik, visszajáró törzsvendég nagy részük. Jó nagy sátrakkal, este olyan az egész, mintha lampionok lennének, bent mindenki világít valamivel, sőt, néhány sátoron még karácsonyfára való fényfüzérek is vannak. Este még elintéztem az időpontfoglalást Stonehenge-re, ami erősen ajánlott. Az angol örökséges tagságunkkal így nem kell már jegyet vennünk sem.

Kis kápolna temetőkerttel, ahová Zoli vacsora előtt elbiciklizett

Kilátás az Atlanti óceánra

Tipikus út Cornwallban

A kemping bejárati útja

Vacsora után: nyaralás alatt naposi beosztás van:)

A nap néni és nap bácsi posztra nem voltak ma nagy esélyesek, nap bácsi a pénztáros az Eden Projectben, nap néni a pénztáros a Tesco-ban.

08.22. péntek

Reggel még megnéztük utoljára az óceánt, ehhez egy közeli kis kápolnához és régi temetőhöz mentünk fel a szép kilátás miatt, majd Crackington Haven strandjára, ahol a 13-14 fok és szél ellenére már érkeztek az első strandolók – szörfözők.

Ezután elindultunk Salisbury felé, nagyjából 270 km-t terveztünk mára, útba ejtve lehetőség szerint egy-két kastélyt, ahová ingyenes belépést ad a kártyánk.

Az első ilyen Sherborne volt, ahol a Sherborne Old Castle-t néztük meg. Ez egy 11. századi rom, a polgárháborúban (17. század) több más kastéllyal együtt lerombolták, a tulajdonos aztán nem ezt építette újjá, hanem nem messze onnét újat épített. A régiből sajnos nem sok maradt.

A régi kastély és belvárosi részlet

Kicsit később Tisburynél az Old Wardour kastély romjait kerestük meg. Ez egy tó mellett fekszik, a 14. században építette John Lord Lovel saját rezidenciájának. Annak ellenére, hogy ez is rom, el lehet képzelni az eredeti szépségét, több helyiség is viszonylag épen megmaradt a szintén polgárháborús ostrom után, a különlegessége a hatszögletű torony, amelyet körbevesz az épület. Később a romantika korában mellette egy a korra jellemző romot és barlangot is emeltek, de ezt a kastélyt sem építették újjá, hanem, ha jól értettem, tájkertként használták. Hatalmas öreg fák vannak és egy sövénnyé és labirintussá növekedett rododendron.

Ősrégi rododendron

Házasságkötő terem a parkban, tó mellett

Általában egész Angliára jellemző, ahol eddig jártunk, hogy ősrégi fák vannak a szántóföldek sarkánál vagy csak úgy magukban egy legelőn, főleg tölgyfák, otthon ritkán látni ilyen szépeket. Mindig a Micimackó meg a százholdas pagony jut róla eszembe, abban rajzolt Milne ekkora fákat.

Sherborne-ban megnéztük a belvárost is, és ettünk pár apróságot ebédre (héjában sült töltött krumplik, quiche…), az Old Wardour kastélynál pedig a fiúk szuvenírként olyan vonalzót választottak, amelyen az angol uralkodók vannak felsorolva.

Talányos domboldal útközben és a hozzá tartozó tábla

Nagyjából el is telt a napunk ezekkel a programokkal, bár nem tettünk meg annyira sok kilométert, mivel – talán mert péntek van és Angliában Bank Holiday miatt hosszú hétvége lesz, a hétfő szünnap – mindenhol hatalmas forgalom volt. Este hat körül értünk Salisburybe, ahol a városból kifelé újra egy Tesco extrában megvettük még, ami a vacsorához és a holnapi napra hiányzott. Általában nem lehet azzal számolni, hogy reggel friss pékárut lehet beszerezni, nem is nagyon látunk pékségeket, legfeljebb városközpontokban, máshol inkább csak előrecsomagolt toastkenyeret kapni. Ilyen szempontból, meglepő, de a bevásárlóközpontokban biztosra lehet menni, mert ott helyben sütik, és van friss bagett, ha más nincs is.

A kempingünk Salisburytől kb. 10 km-re van, közvetlenül az A36-os útról lehetett lekanyarodni. 24 font egy éjszakára árammal ötünknek, nagyon szép, nyugodt hely, családias kemping sok-sok füves hellyel, mögötte rétre lehet kimenni és itt is van sok öreg fa, egy hatalmas tölgy biztos van kétszáz éves.

A nap nénije: kempinges néni, idejött, beszélgettünk, fizettünk, ő is barátságos, mint eddig mindenki.

A nap bácsija: az Old Wardour kastélynál a shopban lévő férfi.

08.23. szombat

Hideg reggelre ébredtünk – az előrejelzés 6-8 fokot mutatott! -, de napsütéses, tiszta idő lett, így a későn kelők már meleg sátorban ébredtek. Az A36-os úton kifelé jövet tegnap láttunk egy P+R parkolót, így ezt találtuk a legegyszerűbb bejutásnak. 4.50-et fizettünk ötünknek az egész napos parkolásért és oda-vissza buszozásért Salisbury központjába, ahol először a katedrálishoz mentünk. Elvben ingyenes a belépés, de ki van írva, mekkora támogatást várnának el. Odabenn önkéntesek (nyugdíjasok) töltik be a guide szerepét, maguktól jönnek, kérdeznek, segítenek. Canterburyhez hasonlóan itt is volt magyar nyelvű tájékoztató, sőt, egy magyar csoport is elment mellettünk. A székesegyház és kerengő mellett külön kiállítóteremben megtekinthető a Magna Carta eredeti példánya, amelyik a legjobb állapotban maradt fenn, ezen kívül még három darab van belőle, köztük olvashatatlanok is. A Magna Cartát 1. (úgy tanultuk: Földnélküli) János adta ki 1215-ben, és a benne megfogalmazottak a későbbi emberi jogi, polgárjogi nyilatkozatok, alkotmányok, törvénykönyvek alapját szolgálják. Itt is volt egy mappa, önkéntes hölgy megtudván, hogy magyarok vagyunk, rögtön kikereste a nekünk szóló oldalt.

Salisbury, kerengő

Salisbury belvárosában

A katedrális és környéke megtekintése után fiú- és lánycsapatra váltunk és vásárlással, nézelődéssel folytattuk a napot a belvárosban. Majd visszamentünk a kocsihoz, a szomszédos Tesco-ban még mindig volt beszereznivaló, és ezután négy óra körül elindultunk a közeli Stonehenge-hez, ami alig több 10 km-nél. Ötre volt időpontunk, gondoltuk, majd kicsit nézelődünk még a környéken, de aztán mégis volt egy kis aggódás útközben: a táblákat követve egy körforgalom a 303-as útra vitt bennünket, ahol hatalmas kocsisorra akadtunk.

Kilátás Stonehenge-re a 303-as útról, dugóban

 Felrémlett a pár nappal ezelőtti eset Glouchesterrel, nagyon lassan haladt a sor, nem is volt teljesen világos, hogyan merre lesz itt Stonehenge. (Most már tudjuk: aki kocsival megy, a 360-as úton menjen ki Stonehenge-be.) Két koccanásos baleset és egy útszűkület sáv megszűnése miatt okozta a problémát, közben már látszottak a kövek az útról, emiatt is sokan lassítottak biztos. Végül pontban ötre értünk oda, felvettük a jegyeket (elég volt az e-mail-ben érkezett visszaigazoló számot megmondani, nem kellett kinyomtatni a jegyeket), és már szállhattunk is be a shuttle-buszba, ami a kövekhez vitt ki. Lehetett volna még audioguide-t is felvenni, és a kiállítást megnézni, de azt mi utána tettük meg. A Stonehenge környékén átépítés zajlik még, de a nagy része, a látogatóközpont és az új parkoló már készen van. A tájat állítják helyre, hogy a bronzkori építmények áttekinthetőek legyenek, hiszen ezen a helyen a Stonehenge csak egyike a prehisztorikus emlékeknek. A késői időpontnak köszönhetően talán, nem volt zavaró a tömeg, körbe lehetett járni a köveket, majd utána a kiállítást is viszonylag kényelmesen végig lehetett járni. A kiállítás megújult és nagyon látványos, érthető lett: több kivetítő is van, ahol bemutatják, milyen sorrendben kerültek oda a kövek és a többi építmény. Vannak megtapogatható részek, például doleritkő, amiből a Stonehenge egy része van. A kiállítás szól a különböző korábbi elképzelésekről is, hogy mire vélték az akkori emberek a köveket, vagy arról, hogy a turizmus az 1700-as években indult meg ide, akkoriban az emberek még belekarcolták a nevüket valahová, elvittek egy kis darabot. Elgondolkoztunk még azon, ha valaki kocsival jön ide, gyalog sétál ki és nem busszal, nem megy be a kiállításra, akkor igazából a kutya se kéri tőle a belépőjegyet. Voltak ilyenek, akik mindenféle egyéb úton, biciklivel, kocsival kerültek ide.

Egy kő másolata: itt egy kötél meghúzásával fel lehetett mérni, hogy még hány ember erejére lenne szükség.

Az új fogadóépület

 Másfél órát töltöttünk itt, majd visszamentünk a kempingbe, ettünk a maradék kajáinkból, és készülünk a holnapi hazaindulásra.

Nap bácsi: a lányok török étteremben ettek levest és mezzét, az ottani pincér, aki azt állította, hogy a barátnője is magyar (de ezt valahogy nemigen hittem).

Nap néni: A Magna Cartánál az idős önkéntes néni.

08.24. vasárnap

Ma megkezdtük a hosszú hazautat. A reggel a sátorban a tegnapihoz hasonló meglepő hideg volt, fél hétkor keltünk, fél 9-kor reggeli és bontás után el tudtunk indulni. Élénk forgalom mellett nagyon jól tudtunk haladni, még a londoni körgyűrűn sem alakult ki dugó. Itt áthaladtunk azon a ponton, ahol kb. 20 napja már jártunk, azaz megvolt a nagy hurok, innentől szinte már csak a megjárt úton megyünk. Bő másfél órával az előírt beszállási idő előtt értünk Doverbe, még elgondolkodtunk előtte azon, hogy ha felmennénk a doveri erődbe, további negyvenvalahány fontot takarítanánk meg az örökséges kártyánkkal, de aztán látva, milyen hatalmas építmény, ráadásul vasárnap, tudtuk azonnal, hogy ez nem egy egyórás dolog, inkább érjünk oda kényelmesen a kikötőbe. Esetleg máskor, másoknak, egy jó tipp lehet, hogy Angliába érkezéskor már itt, a doveri erődben beszerezhető az örökséges kártya, és innentől kezdve már szinte meg is térül az ára, a többi nevezetesség, ami védett, már ingyen van.

Útban a doveri kikötő felé

Pole pozíció

Érkezés Calais-ba

Itt a becsekkolás és a megfelelő sáv megtalálása hasonló egyszerűen zajlott, mint Calais-ban, sőt, mire a kocsival az ablakhoz értünk, a rendszám alapján Zolit már a nevén üdvözölték! A várakozási helynél volt még egy Burger King, ahol ettünk, majd meglepve vettem észre, hogy tulajdonképpen az előre foglaltnál egy hajóval, azaz egy órával előbb indulunk! Gondoltuk, mivel olyan korán odaértünk, automatikusan az előbb indulóra tettek minket. Ez jó hír volt, mert a másik oldalon még aznap Németországba akartunk elérni, 340 km, reggel menet közben egy Aachen környéki pizzériában foglaltam szállást ( Hotel Pizzeria Schwan, Eschweiler). Még otthon kiírtam néhány címet, ami útba esik és viszonylag olcsó. Itt 19.50€/fő a szállás.

A kompon már rutinosként a fiúk előrefutottak az ablakhoz és foglaltak helyet, így végig ültünk és kiláttunk. Most is tiszta idő volt, már Angliából, az autópályáról látni lehetett Franciaországot. Calais-nál a kikötőből jövet a kétszer kétpályás úton a szembejövőknél kisebb dugó alakult ki, sok angol utazik vissza, gondoltuk. Aztán megláttunk egy csomó rendőrt az elválasztó részen és az út szélén, miközben egyre több fekete fiatal jelent meg a tengerpart felől és az út mellett, de az úton is. Eltartott egy ideig, mire rájöttünk, mi történik itt: a fiatalok a dugóban álló kamionok, autók csomagterét próbálták fosztogatni, láttuk, ahogy egyikük ki is nyitott egy kamiont hátulról, a rendőrök pedig folyamatosan terelték le a feketéket a pályáról. Minket nem fenyegetett veszély, de félelmetes volt a látvány. Tanulság: tudni kell, hogyan zárjuk belülről az ajtót.

Minden dugó nélkül este fél nyolc körül értünk Eschweilerbe, a szállás az autópályáról nagyon könnyen elérhető. A tulajdonosnő román, olyan, mint az ausztriai biciklis Duna-túra egyik szállásának a tulajdonosnője és hasonlóképpen jó a konyha is, lenn vacsoráztunk, végre jóval olcsóbban. A szobák egyszerűek, egy két és egy háromágyasban vagyunk, fürdők a folyosón, van wifi és tévé is.

Nap nénije: tulajdonosnő.

Nap bácsija: lett volna sok jelölt. A kisbusz arra is lehetőséget ad, hogy egész másképp látunk be mások autójába menet közben, és látni, mi mindent csinálnak: pl. körmöt vágnak, alszanak, stb. A gyerekek egy olyan férfit választottak az utolsó (vagy utolsó előtti?) nap bácsija posztra, aki az orrát piszkálta.

08.25. hétfő

1040 km állt előttünk a mai napon, ezért miután reggeliztünk és útravalót vettünk egy pékségben és tankoltunk Eschweilerben, nyolc óra körül el is indultunk. Tartottunk a németországi dugóktól, de szerencsére most megúsztuk, az építkezések ellenére nem volt fennakadás. Néhányszor rövid pihenőt tartottunk és este fél nyolcra már otthon is voltunk. Az egyetlen veszélyes helyzet az út során hazaérkezés előtt 12 kilométerrel történt, szemből egy magyar a mi kanyarodósávunkat használta előzésre.

A gyerekek ma is választottak nap nénit és bácsit: a pékségben kiszolgáló hölgyet és egy férfit lapos sportkocsiban, aki nem látott ki az autónktól, ezért Zoli segített neki a tolatásnál. Ő ezért vagy csak úgy egy kis doboz mentolos cukrot adott.

Összegzés

7326 km-t tettünk meg a bő három hét alatt. Többé-kevésbé úgy volt, ahogy egyik barátunk mondta, itt minden annyiba kerül, mint Európában, de az árak fontban vannak, azaz az üzemanyag, az élelmiszerek egy része, éttermek ennyivel drágábbak.

A kempingezésnél idén is kicsi, olcsó kempingeket kerestem, így általában ötünknek árammal együtt 25 font körül jött ki egy éjszaka. A kempingek mindegyikének előre írtam, kettő kivételével szükséges is volt a foglalás, leginkább az áram miatt. Áram: átalakítót itthon a conrad.hu oldalon rendeltünk, ezen kívül vettünk kint kb. 7 fontért egy csatlakozót, amit a kempingek felállásaira lehetett rádugni. Ebbe ment az átalakító, majd a saját hosszabbító. Vittünk egy kis hűtőt, vízforralót, gázpalackos grillsütőt, és nagyon praktikus lett a két külön egylángos gázrezsó. Indulás előtt anyósom odaadta az övét is, így két edényes főzéseknél hamar végeztünk. Olcsóbb is egyébként két egylángost, mint egy kétlángost venni. Volt olyan kemping is, ahol mikró is volt, mosó- és szárítógép pedig mindenhol, plusz díj ellenében. Más országok kempingjeihez képest kevésnek tűnt az 1-4 zuhanyzó, de mégsem kellett várakozni sosem (az angolok nem este fürdenek?).

Hét éjszakát ifjúsági szállón vagy máshol töltöttünk, ott általában 16-17 font/éj a szállás.

Gyakorlatilag megutaztattuk a kerékpárjainkat Angliában és Skóciában: vagy az időjárás, vagy a terep és a nagy forgalom mellett hiányzó kerékpárutak voltak az akadályozó tényezők. Inkább gyalogtúrákat lehetett volna tenni, arról rengeteg leírás és térkép volt, bárhol jártunk.

Most inkább csak egy átnézetet kaptunk Angliáról és Skóciáról, legközelebb szívesen megnéznénk Anglia középső részét, több kastélyt és várat, kihasználva az örökség kártya nyújtotta lehetőségeket.

Baloldali közlekedés: más útleírásokban szerintünk egy kicsit túllihegték a dolgot, az első 20-30 km-nél figyeltünk koncentráltan – mind az öten - , utána már rutinosan ment a dolog, lehetett beszélgetni, zenét hallgatni. Tapasztalt utazó német barátunk tanácsolta, hogy előtte napokban vizualizáljuk, képzeljük el, honnan hova kanyarodunk,  merre megyünk be körforgalomba. Ez is segíthetett, mindenesetre eleinte a városi forgalmat igyekeztünk elkerülni, tömegközlekedést használva, illetve főleg autópályán, autóúton haladtunk. Ha van forgalom, az is sokat segít, egyszerűen menni kell a többiek után. A visszaállás az európai közlekedésre teljesen zökkenőmentes volt.